Népességi adatok

A Török kiűzése után, Telki és Budajenő majdnem teljesen lakatlan terület volt. Először 1700-ban települtek ide emberek mikor Faber skót bencésapát megkapta a telki apátságot. 1698-tól Telki - Jenő - Páty és Kozárom puszta báró Kurtz Ignácé volt, aki 2900 Ft-ért vette meg. A skót bencések miután megszerezték a Telki apátságot, nem Telkit, hanem Budajenőt fejlesztették, illetve népesítették be 1703-tól kezdődően.

A skót bencések

Az igazi élet azonban, a szervezett újratelepítéssel vette kezdetét, 1703-ban, amikor a telki apátságot a bencések skót szervezete vette birtokába.

A skót bencések Telkiből Jenőre helyezték át székhelyüket és azonnal meg kezdték a puszta benépesítését. Ennek ütemét valamelyest lelassította az erre a megyére is kiterjedő Rákóczi -féle szabadságharc, a XVIII. század első évtizedének a végére azonban kialakulhatott a mai település egykori magva. Ezúttal nem a Kápolnahegyen, hanem lent a patakvölgyben, a mai Fő utca mentén.

A telepesek Németországból érkeztek, a szász és frank területekről, valamint a Fekete Erdő vidékéről. 1724-ben Jenő, azaz németesen Jenne lélekszáma már 374.

Úrbér

1836-as úrbértörvény a kilenceden kívül minden egyéb kötelezettséget eltörölt. Előírta viszont, hogy az egész telkes jobbágy heti egy napos igás vagy két napos gyalog munkát köteles teljesíteni a földesúr javára. A házas zsellér évenként 18, a házatlan zsellér pedig 12 napi gyalog munkával tartozott. A környező erdőkre való tekintettel a jenei jobbágyoknak és zselléreknek évente három napot erdei munkával vagy vadászati szolgálattal is tartoztak.

A forradalom

Budajenőnek 1842-ben 629 lakosa volt. A birtokviszony összeírása alapján ekkor 28 gazdatelek, 3 községi birtoktestet és 54 zsellértelket írtak össze.

Az 1848-as forradalomban és szabadságharcban Jenő 84 nemzetőrt állított ki, ebből 22 lovast.

Az 1859. évi tagosítás

A tagosítást az 1859. május 29-i úrbéri egyezség alapján végezték el. A faluban ekkor, az összeírás szerint 28 egész telkes gazda élt és 54 zsellér

Földművelés, állattenyésztés

A birtokukban levő legelőket a telkes gazdák nagyobbrészt, a zsellérek teljes egészében megművelték és részint búzát, kukoricát és krumplit, részint - a már meglevő szőlőterületet kibővítve - szőlőt termesztettek rajtuk. A földművelés is, az állattenyésztés is szépen föllendült a múlt század második felében. Az utóbbiból a lótenyésztést emeli ki a monográfia, megemlítve, hogy a község ménlova a Zichy -féle lángi ménesből való és 1400 forintot ér. A szarvasmarha és sertéstenyésztés nem jelentős, de a meglevő fajták kitűnőek. Maga a község a ménlovon kívül két svájci fajbikát és két kant tart. Juhtenyésztéssel csak az urasági gazdaságokon foglalkoznak, de ott nagy terjedelemben. A falu fő jövedelemforrásainak egyikeként a csikó és borjú nevelésében és eladásában nevezi meg a monográfia.

Népszámlálási adatok a századvégről

Az 1881. évi népszámlálás beszédes adatokat őriz a Budajenőről. Kiderül, hogy a falu lendületes fejlődésben van, s mind a házak számát 117, mind a lélekszámot (835) tekintve alaposan megelőzi a szomszédos Telkit (37 illetve 213). A lakosság nemzetiségi összetételének aránya 10:1 a németek javára. Vallásilag úgyszólván teljes az egyöntetűség, Telki színkatolikus, s kevés híján Budajenő is az. Figyelemre érdemes adat, hogy Budajenő lakosságának 63,5 %-a írástudó!

Telki apátságot felváltja a közalapítvány

Az 1882. jan. 1.-én kelt királyi rendelet alapján a telki apátság működését szüneteltetik, birtokát Közalapítványi kezelésbe adják. A két község lelkipásztori munkáját a budajenői plébános látja el, kit a környező községektől eltérően nem a székesfehérvári püspök, hanem az esztergomi érsek nevez ki, főhatósága tehát az esztergomi érsekség.

Hivatal és hivatalos ügyek az 1900 -as évek elején

A Községháza a század elején a Fő utca 24. sz. alatt volt (később könyvtár működött a helyén). Itt intézték a falu ügyes-bajos dolgait. A hivatal főbb tisztségviselői a közjegyző, a bíró, az adóügyi előadó és a kisbíró voltak.

Csecsemővédelem - takarékossági okokból - egyelőre elhalasztva

Jogos büszkeséggel szoktuk mondogatni, hogy már a múlt század nyolcvanas éveiben okleveles szülésznő működött a faluban, s talán ide vezethető vissza az a tény is, hogy napjaink egészségügyi ellátásában is elismert erősségünk a csecsemővédelem. Nos, valljuk be, a fejlődés nem volt egyenletes ívű. 1920. július 31.-én elutasították a csecsemővédelem helyzetének javítására tett javaslatot.

Óvoda a Fő utcában

Ha a csecsemőgondozást nem is, a felcseperedett gyermekek óvodai ellátását sikerült megoldania a falu elöljáróságának. "Az óvoda ideiglenesen a Közalap uradalom tulajdonát képező s Fő utcza 85. sz. alatti épületben lenne elhelyezendő, az óvónő ideiglenes lakásáról pedig az elöljáróság gondoskodnék, arra az időre amíg úgy az óvoda, mint az óvónő végleges elhelyezést nyerhetne."

ingatlanhirdetes

Lap teteje