Éghajlati jellemzők

A terület éghajlati típusát tekintve a meleg, mérsékelten száraz éghajlati körzetbe tartozik. Évi átlagos középhőmérséklete 9 Cº, a júliusé 19 Cº, a januáré pedig -1 Cº. A nyári napok száma átlagosan 65-70 (25 Celsius-fokig), a hőségnapok száma 10-15 nap (általában 30 Celsius-fokig). A nyári hőségnapokat a hegy-völgyi szél mérsékli. Az uralkodó szélirány északnyugati, de igen gyakori a nyugati széljárás is A fagymentes napok száma áltagosan 170-180 nap. A téli zord napok száma 10-16 nap (- 10 fokig). A napfénytartam összege 1950-2000 óra évenként; ez azt jelenti, hogy szomszédainkhoz képest valamivel több a verőfényes napok száma. Az évi átlagos csapadékmennyiség 550 mm. Jellemző a tavaszvégi és az októberi kettős csapadékmaximum és a nyárközépi, júliusi szárazság.

A domborzati viszonyokból következik, hogy a település környezetének sajátos mezoklímája és kedvező ökológiai feltételei vannak. Így például a hegységkeret erdővel borított felszínein a hőmérséklet kiegyenlítettebb. A dombtetőkön a gyakoribb légcsere miatt frissebb a levegő. A délies fekvésű hegylábfelszínek naposabbak, melegebbek, mint az északi, északnyugati fekvésű domboldalak. A megkapóan szép táji környezet, a kedvező természeti adottságok, a város közelsége miatt a község hosszútávon is ideális lakóhely.

Az élővilág

A környező hegységkeret eredeti növénytársulása a cseres-tölgyes erdő volt. Az erdészet, a fafeldolgozás, a vadászat valamikor sok embernek biztosított megélhetést. A fakitermelés következtében az erdőket sokhelyütt felváltotta a kaszáló rétek növényzete. A dombhátakat, a hegylejtőket, a medencefelszíneket mára teljesen meghódította a mezőgazdasági kultúra.

Napjainkban összefüggő erdőség a falu északkeleti határában található, a gyertyánosok, cserestölgyesek, bükkösök és a telepített fenyvesek foltokban váltják egymást.

A Budajenői - patak Perbál felé vezető részén a füzes maradvány kiemelkedő jelentőségű, a madarak és kisállatok biztonságos, nyugalmas fészkelő és búvóhelye. A perbáli országút melletti telepített serevényfűzes ma is a kosárfonók fontos "nyersanyagbázisa".

A kápolna körüli jól záródó gyep lágyszárú növényeivel, a nárciszokkal és a tavaszi hériccsel, természetvédelmi értéket is képvisel.

l978-tól a külterület jelentős hányada áll természetvédelmi oltalom alatt, a Budai Tájvédelmi Körzet részeként. A tájvédelmi körzetet l972-ben vadvédelmi célból hozták létre, l989-ig állami vadászterület volt. Korábban a Budajenői Éleskő 0,03 ha-nyi foltja is természetvédelmi terület volt.

A csereres-tölgyesek legnépesebb állatai a bogarak. A nagytermetű bogarak közül gyakoriak a futrinkák, a szarvasbogár, a nagyhőscincér, az orrszarvú bogár és a bársonyos gyászcincér. A lepkefajból annyi van a környéken, hogy tömeges megjelenésük időnkét megsemmisüléssel fenyegeti az érintett helyek lombkoronáit. Közismertek még a fürkészdarazsak és a fürkészlegyek. A pókok a lombkoronák, vagy a cserjék között feszítik ki hálójukat, a lomha kaszáspókok a kövek alatt tanyáznak. A hüllők közül a az erdei sikló már nem gyakori, de elvétve ma is látni belőle akár másfél méternyi hosszúságút is. Az erdei tisztásokon és az utakon figyelhetjük meg a lábatlan gyíkot, a közönséges zöld gyíkot és a fürgegyíkot.

A tölgyerdők ismert madarai a kakukk, a szajkó, a kis- és nagy fakopáncs, a nyaktekercs, a szén- és kék cinege, az erdei füle, a macskabagoly, az örvösgalamb és a fácán. Az egerészölyv az erdőszéli tisztások környékén vadászik. Itt költ a citromsármány és a tövisszúró gébics is. A bokrosabb területeken pedig a pinty és a vörösbegy.

A vadmacska valamikor az itteni erdő gyakori állata volt. A róka, az őz, a szarvas és a vaddisznó ma sem ritka, néha borzot is látni. A muflonból ma már nem sok akad, nem őshonosak errefelé. A telepített fenyvesek állatvilága szegényes, madarai közül a keresztcsőrű pintyet és fekete harkályt érdemes megemlíteni.

A gyeptársulások állatvilága a növények virágzásakor, tavasszal a legtarkább. A hangyák melegkedvelők, a kövek alatt tanyáznak. A hüllők közül megemlíthető a magyargyík, mely itt éri el északi elterjedési határát. A 6-7 cm hosszú fűrészesszöcskét, mint ritkaságot tartják számon. Gyakori faj viszont az ájtatósmanó és a mezei tücsök.

A patak környékén a békák, vízisiklók, a robajfajok közül a bagolylepke, a szemeslepke már csak mutatóban akad.

Élővilágunk korántsem olyan gazdag és sokrétű már, mint volt valamikor, de még ma is irigylésre méltó. Részben rajtunk is múlik, meg tudjuk-e őrizni ilyennek az eljövendő nemzedékek számára.

ingatlanhirdetes

Lap teteje