Mai településünk ősének, Jenőnek a neve 1225-ben fordult elő először írásos forrásban. Az utalás arról szól, hogy II. Endre király a szolga győri várjobbágyok Jenőn (in villa Jeneu) levő két telkét a budai szigeten levő Szent Mihály egyháznak adományozza. Hogy a település az 1225-ös évnél valamivel régebbi alapítású, arra a régészeti leletek mellett a Kálváriahegyen álló régi templom falazatáról, ennek bizánci stílusjegyeiről, illetve a gótikus stílus teljes hiányából lehet következtetni.

Régi település a dombtetőn

A régi település nem a mainak a helyén, hanem a kápolnahegyi kis templom környékén és a közelében levő völgyben lehetett. Lakói valószínűleg az apátság béresei voltak. Életük, sorsuk teljesen a telki apátsághoz kötődött.

Sok patrónusa volt Jenőnek

1253. máj. 27-én kelt okmány szerint IV. Béla király a lopás vétségében elhunyt Bálint fiának, Györgynek Új-Jenői birtokát, - az Apor nembeli Aba keresetét elutasítva, a budai szigeten levő Szt. Mihály premontrei monostornak adja. A határjárás szerint ugyanott vannak birtokrészei az esztergomi, az óbudai káptalannak, a szigeti apácáknak és a telki apátságnak is.

1277-től, amikor az apátságot és a birtokot IV. László a nyúl-szigeti apácáknak adományozta, egy ideig a Boldog Margit zárda, 1455-től Garai László, 1465-től pedig Guti Országh Mihály nádor patronátusa alatt éltek.

1399-ben Pest -Pilis -megyében Pelseuch ( Katonánál Pelsőczi ) Bubek Ditrich nádor elnöksége által megtartott megyegyűlésen, - a premontreiek részéről előterjesztett, - II. Endrének 1225-ben, - IV. Béla királynak 1253-ban, majd IV. László királynak 1272-ben a rendnek adott okmányt figyelembe véve 3 jobbágytelket, valamint az OOSS (Omnium Sanctorum - Mindenszentek ) templomot Jenő községben nemes Jenői Tuka Lőrinc ellenében törvényileg a premontreieknek ítélte. Jenő azonosságát Endre király okmánya és a villa Ungney - ( Új Jenő ) IV. Béla király okmánya említi, valamint annak fennmaradása.

Török idők

Buda eleste, 1541 után ez a térség is török kézre került. Lakossága részben elmenekült, részben kihalt, úgyhogy az egész környék teljesen elnéptelenedett. A telki apátság monostora is elpusztult, pár évtized elmúltával már a helyét sem tudta megmutatni senki. Jenőt Puszta-Jenő néven jegyzik.

Puszta-Jenőt időközben, más dokumentum tanúsága szerint, Etyeki Józsa vette meg (1593-ban), majd Boronkay István érsekújvári katona tulajdonába kerül a birtok (1663-ban) királyi adományként. 1667-ben aztán Széchenyi György győri püspök vette meg. Az esztergomi érsekmegyei helynévtár szerint 1686 körül már római katolikus egyháza van a falunak.


Népességi adatok

A Török kiűzése után, Telki és Budajenő majdnem teljesen lakatlan terület volt. Először 1700-ban települtek ide emberek mikor Faber skót bencésapát megkapta a telki apátságot. 1698-tól Telki - Jenő - Páty és Kozárom puszta báró Kurtz Ignácé volt, aki 2900 Ft-ért vette meg. A skót bencések miután megszerezték a Telki apátságot, nem Telkit, hanem Budajenőt fejlesztették, illetve népesítették be 1703-tól kezdődően.

A skót bencések

Az igazi élet azonban, a szervezett újratelepítéssel vette kezdetét, 1703-ban, amikor a telki apátságot a bencések skót szervezete vette birtokába.

A skót bencések Telkiből Jenőre helyezték át székhelyüket és azonnal meg kezdték a puszta benépesítését. Ennek ütemét valamelyest lelassította az erre a megyére is kiterjedő Rákóczi -féle szabadságharc, a XVIII. század első évtizedének a végére azonban kialakulhatott a mai település egykori magva. Ezúttal nem a Kápolnahegyen, hanem lent a patakvölgyben, a mai Fő utca mentén.

A telepesek Németországból érkeztek, a szász és frank területekről, valamint a Fekete Erdő vidékéről. 1724-ben Jenő, azaz németesen Jenne lélekszáma már 374.

Úrbér

1836-as úrbértörvény a kilenceden kívül minden egyéb kötelezettséget eltörölt. Előírta viszont, hogy az egész telkes jobbágy heti egy napos igás vagy két napos gyalog munkát köteles teljesíteni a földesúr javára. A házas zsellér évenként 18, a házatlan zsellér pedig 12 napi gyalog munkával tartozott. A környező erdőkre való tekintettel a jenei jobbágyoknak és zselléreknek évente három napot erdei munkával vagy vadászati szolgálattal is tartoztak.

A forradalom

Budajenőnek 1842-ben 629 lakosa volt. A birtokviszony összeírása alapján ekkor 28 gazdatelek, 3 községi birtoktestet és 54 zsellértelket írtak össze.

Az 1848-as forradalomban és szabadságharcban Jenő 84 nemzetőrt állított ki, ebből 22 lovast.

Az 1859. évi tagosítás

A tagosítást az 1859. május 29-i úrbéri egyezség alapján végezték el. A faluban ekkor, az összeírás szerint 28 egész telkes gazda élt és 54 zsellér

Földművelés, állattenyésztés

A birtokukban levő legelőket a telkes gazdák nagyobbrészt, a zsellérek teljes egészében megművelték és részint búzát, kukoricát és krumplit, részint - a már meglevő szőlőterületet kibővítve - szőlőt termesztettek rajtuk. A földművelés is, az állattenyésztés is szépen föllendült a múlt század második felében. Az utóbbiból a lótenyésztést emeli ki a monográfia, megemlítve, hogy a község ménlova a Zichy -féle lángi ménesből való és 1400 forintot ér. A szarvasmarha és sertéstenyésztés nem jelentős, de a meglevő fajták kitűnőek. Maga a község a ménlovon kívül két svájci fajbikát és két kant tart. Juhtenyésztéssel csak az urasági gazdaságokon foglalkoznak, de ott nagy terjedelemben. A falu fő jövedelemforrásainak egyikeként a csikó és borjú nevelésében és eladásában nevezi meg a monográfia.

Népszámlálási adatok a századvégről

Az 1881. évi népszámlálás beszédes adatokat őriz a Budajenőről. Kiderül, hogy a falu lendületes fejlődésben van, s mind a házak számát 117, mind a lélekszámot (835) tekintve alaposan megelőzi a szomszédos Telkit (37 illetve 213). A lakosság nemzetiségi összetételének aránya 10:1 a németek javára. Vallásilag úgyszólván teljes az egyöntetűség, Telki színkatolikus, s kevés híján Budajenő is az. Figyelemre érdemes adat, hogy Budajenő lakosságának 63,5 %-a írástudó!

Telki apátságot felváltja a közalapítvány

Az 1882. jan. 1.-én kelt királyi rendelet alapján a telki apátság működését szüneteltetik, birtokát Közalapítványi kezelésbe adják. A két község lelkipásztori munkáját a budajenői plébános látja el, kit a környező községektől eltérően nem a székesfehérvári püspök, hanem az esztergomi érsek nevez ki, főhatósága tehát az esztergomi érsekség.

Hivatal és hivatalos ügyek az 1900 -as évek elején

A Községháza a század elején a Fő utca 24. sz. alatt volt (később könyvtár működött a helyén). Itt intézték a falu ügyes-bajos dolgait. A hivatal főbb tisztségviselői a közjegyző, a bíró, az adóügyi előadó és a kisbíró voltak.

Csecsemővédelem - takarékossági okokból - egyelőre elhalasztva

Jogos büszkeséggel szoktuk mondogatni, hogy már a múlt század nyolcvanas éveiben okleveles szülésznő működött a faluban, s talán ide vezethető vissza az a tény is, hogy napjaink egészségügyi ellátásában is elismert erősségünk a csecsemővédelem. Nos, valljuk be, a fejlődés nem volt egyenletes ívű. 1920. július 31.-én elutasították a csecsemővédelem helyzetének javítására tett javaslatot.

Óvoda a Fő utcában

Ha a csecsemőgondozást nem is, a felcseperedett gyermekek óvodai ellátását sikerült megoldania a falu elöljáróságának. "Az óvoda ideiglenesen a Közalap uradalom tulajdonát képező s Fő utcza 85. sz. alatti épületben lenne elhelyezendő, az óvónő ideiglenes lakásáról pedig az elöljáróság gondoskodnék, arra az időre amíg úgy az óvoda, mint az óvónő végleges elhelyezést nyerhetne."


Szőlészet

Pest megye mindig is híres volt szőleiről. A pilisi és váci járások hegyes-dombos vidékein a községek fő jövedelmi forrása éppen a szőlőtermesztés volt.

A jenői terülten lévő szőlősök egyik, (kisebbik) része az uradalom birtokához tartozott, a másik magángazdák kezén volt, a harmadik (legnagyobb) része pedig úgynevezett papi szőlő volt.


Az I. Világháború

Az I. Világháborúban elesett hősi halottak száma: 32, Hadiözvegyeké: 15, hadiárváké: 20
A hősi halottaknak emlékművet állítottak (Erre az emlékműre írták rá később a 2. Világháború Hősi halottainak nevét is). 

Statisztikai adatok a húszas-harmincas évekből

A lakosság száma az 1920. népszámlálás szerint: 1014 lélek. A meggyőző többséget a németek alkotják, számuk 989. Magát magyarnak valló csak 25 fő él a faluban. Hét református vallású lakos kivételével mindenki katolikus (997). A házak száma: 170. 

Tíz év alatt nem sokat változik a helyzet: az 1930-as adtok szerint 1050-re emelkedik a lakosság és 189-re a házak száma. 

Javaslat Budajenő és Telki egyesítésére

1938. február 14. " A közjegyző javaslatainak elutasítása mellett Telki vezetősége egyhangú határozattal kimondja, hogy Budajenő községgel való egyesítést nem óhajtja és Telki község önállósága érdekében a jövőben is minden áldozatra kész." 

 
A Szent István Fiú Otthon

1939 novemberében Gödöllőről a Szt. István Fiúotthon növendékei költöztek a kastélyba, miután több bérlő nem akadt. A 78 - zömmel árva -, 14-19-éves növendéket különféle szakmára tanították itt tekintélyes mesteremberek. Volt köztük asztalos könyvkötő, cipész, kosárfonó, festő mázoló stb. A majorban földműveléssel és állattenyésztéssel is foglalkoztak, úgyhogy teljesen önellátóak voltak. 

1944. március 19.-én német katonák szállták meg a községet. Ekkor a fiúotthon növendékeit kiköltöztették a kastélyból és a majorban lévő lakásokban, és istállókban helyezték el őket. 

Az intézmény gyakorlatilag 1946. márciusában szűnt meg. 

A második világháború szele

A második világháború vége felé a Budát ostromló Szovjet Hadsereg szabadította fel Budajenőt. 

1944. december 25-e, karácsony. A hajnali órákban bevonultak a faluba a szovjetek rohamalakulatainak első csapatai. Néhány nap múlva a községet megszálló szovjet katonai csapatok parancsnoka magához rendelte a két község, Telki és Budajenő bíráját és közjegyzőjét, ellátta őket orosz nyelvű karszalaggal, hogy senki se akadályozza őket az ügyintézésben, mert bár ügyirat nem érkezett, de gyakorlati munka annál több akadt. ( 300-400 ember elszállásolása, élelmezése stb.). 

1945. február 11.-én a budai várban állomásozó német hadvezetőség áttörési kísérletet rendelt el. Budajenő felé is nyomult egy egység, hogy eljusson a Tök község felett állomásozó német csapatokhoz. A szovjet légierő és tüzérség azonban teljesen megsemmisítette e csapategységet. Budajenő határában, ebben a csatában körülbelül 120 német és 12 Vlasszov katona vesztette életét. Tömegsírban temették el őket. 

Budapest elfoglalása után a szovjet hadsereg kivonult Budajenőről.

A községi elöljáróság számba vette a megmaradt állat- és vetőmagkészletet. A német rekvirálás és a közel három hónapi szovjet megszállás következtében siralmas helyzetet mértek fel: a községben 34 db sebesült ló, 3-4 tehén és ugyanennyi üsző, 30 db malac és kb. 200 tyúk volt az összes állomány. Tök község felett lévő német tüzérség aknavetői több házban okoztak kisebb károkat, többek között a majorsági udvarban álló magtárban is, de ez sem volt jelentős.


 Kitelepítés

1946. április elején megjelent Budajenőn is a kitelepítő bizottság. A község 187 német családjából 172-t telepítettek ki. Az otthonát elhagyni kényszerült lakosság 60-70 kg-os személyi poggyászt vihetett magával. Az 1945 őszén betelepült székely lakók vitték őket 16 ló- és tehénfogaton a biatorbágyi állomásra (mivel a községben már csak nekik voltak igás állataik), ahol bevagonírozták őket. 

A székelyek betelepítése

A megüresedett sváb házakba és gazdaságokba erdélyi magyarokat telepítettek be. Ők ugyanolyan áldozatai voltak a véres háborúnak és a nagyhatalmi politikának, mint német sorstársaik, nekik is el kellett hagyniuk otthonaikat, s idegen égbolt alatt kellett új hazát keresniük. 

A Budajenőre történő letelepítésük két szakaszban ment végbe: 1945 őszén és 46 tavaszán. 

Budajenő és Telki községbe összesen 32 székely család költözött; 21 család Budajenőre, és 11 Telkibe. A Budajenőre került 21 család gazdasági felszereléssel, 85 tehénnel/üszővel, 12 db lóval, 30 db sertéssel, valamint nagyobb mennyiségű baromfival érkezett. Részükre a közalapítvány 400 kh. -nyi birtokából osztottak földet, és a háborús bűnösnek minősített sváb lakók házaiba költöztették őket. 

1946. áprilisában, a második szakaszban újabb 8 család érkezett Budajenőre Börvelyből. Ezek is tetemes állatállománnyal és gazdasági felszereléssel érkeztek. Még ugyan ezen hó folyamán Romániából illegálisan jött át a határon 12 család, felszerelés és állatállomány nélkül. Ők később letelepülési engedélyt kaptak, és a kitelepített sváb lakók házaiba költözhettek. 

Mezőgazdaság, 1945 után

1948-ig egyéni gazdálkodás folyt. Az év őszétől viszont megindult a szövetkezetesítés. 
A mezőgazdaság fő termékei a búza, az árpa és a kukorica voltak, tenyésztett állatai pedig a szarvasmarha, a sertés, a juh, és a ló. 

Napközis óvoda

1949 év végén 1950 év elején Szigeti Mária óvónő vezetésével megnyílt Budajenőn a napközis óvoda a volt 3 tantermes rom. kath. elemi népiskola helységében. 

Ötvenes évek

1950. Első tanácstagi választások 
A II. világháborút befejező években Budajenőnek és Telkinek egy orvosi státusza volt. 

Az 1950 -es években a két községhez csatolták Perbál község egy részét, a herceghalmi kísérleti gazdaság perbáli egységét. Ennek következtében csökkent a rendelések száma, ami nagy visszatetszést keltett a lakosságban. 

A budajenői barackos ültetése

Az Új Élet Tszcs 1962 őszén és 1963 tavaszán 30 kh. -as barackost ültetett ki Budajenő határában. A Telki Rákóczi TSZ. -szel való egyesítés után 56 kh. -ra növekedett a barackos. 

A budajenői szőlő telepítése

A budajenői Kossuth TSZ már 1956-ban telepített 3 kh. -on szőlőt. 1964-ben a Rákóczi TSZ az erdő alatt 47 kh. -on, gépi művelésre alkalmas szőlőt ültetett. 1966-ban újabb 23 kh. -on telepítettek szőlőt (ezúttal kimondottan a bortermelés céljaira). 1975-ben a töki Tsz-szel egyesített Rákóczi Tsz újabb 50 kh. -on telepített szőlőt. 

Budajenő Közös Községi Tanács

1966. szeptember 15.-vel a Budai Járás Tanács VB. megszüntette Telkiben a tanácsot és közigazgatásilag összevonta a budajenőivel, Budajenő Közös Községi Tanács néven.


Földrajzi elhelyezkedés

"És, tessék mondani, hol van az a Budajenő?" - van aki e kérdés elé egy elnézést kéreket is tesz, van aki nem, végül is nem olyan nagy szégyen az, ha valaki nem ismeri ezt az ezernél alig nagyobb lélekszámú kis falut. Hol is vagyunk hát? A budai hegyek túloldalán, Budapestről nézve alig húsz kilométerre nyugatra a fővárostól, a Zsámbéki - medence peremén. A település a környék egyik gyöngyszeme, ahol a régi és az új, a falusi hangulat és a városi mentalitás különleges egyveleget, de mégis összhangot teremt.

A medencét északnyugaton és nyugaton a Gerecse alacsonyodó sasbérces hegyvonulatai határolják. Északon és északkeleten a Budai hegység 556 méterre magasodó hegycsoportja zárja le a látóhatárt (a Meszes-hegy 38l m tengerszint feletti magassággal, a Zsír-hegy 433 m tszf., a Zsíros-hegy 452 m tszf., a Telki-hegy 426 m tszf., a Nagy-Kopasz 556 m tszf., a Cseres tető 47o m tszf. stb.). Délkeleten alacsonyabb hegycsoport övezi a medencét (Nyakas-hegy 3o5 m tszf., Nyakas tető 25o m tszf., Töki tető 287 m tszf.). Délen és délkeleten a medence nyitott, a távolban az Etyeki - dombság vonulatai húzódnak.

A medencében a falunkhoz hasonló, 1000-4000 fős települések találhatók. Nyugatról idelátszik Zsámbék, a templomrommal, majd Tök, Perbál községek látképe rajzolódik ki a távolból, s végül keleten a közeli Telki házai sorakoznak.

A föld és kincsei

A települések, így Budajenő környezetében előforduló kőzetek sokfélesége arról tanúskodik, hogy a táj mai képe bonyolult és sok millió éven át tartó fejlődésmenet eredménye. A hegységkeret legidősebb kőzetei 200-210 millió évvel ezelőtt képződtek. Legjellegzetesebbek a triász dolomit és a mészkő. Kisebb területeken felszínépítő kőzet az oligocén hárshegyi homokkő, amelynek lerakódása 30-35 milló évvel ezelőtt történt. A keleti (Tót György-hegy, Vár-hegy) és a nyugati hegyvonulatok (Nyakas-tető) pedig szarmata mészkőből állnak. Az építő és kőfaragó mesterek jól ismerik ezeket a kőzeteket. A könnyen faragható homokkőből és mészkőből síremlékek, kőoszlopok, kőkeresztek, lábazatok készültek. A dolomitot és a mészkövet ma is használják házak, utak alapozására. A kalciumban gazdag dashsteini mészkövet korábban a szomszédos településeken bányászták. Néhány évtizede még hozzátartozott a falu hangjaihoz a mészégetők jellegzetes kiáltása. Az árusok sorra járták a falvakat és ponyvákkal letakart lovasszekerekről kínálták a háztartásokban nélkülözhetetlen oltatlan meszet.

A mélyfurások és a geofizikai mérések szerint a hegységkeret mezozós kőzetei északnyugat-délkeleti és erre merőlegesen törésvonalak mentén lépcsősen 300-400 m mélyen, illetve majd 700-800 m mélyen lelhetők fel. A Budai-hegység peremét szeizmikusan érzékeny középhegységi főtörés zárja le. A környező települések egy része ebben a zónában helyezkedik el. A zsámbéki premontrei szerzetesek XIII. században épült templomát is az 1763. évi súlyos földrengés döntötte romba.

Az alaphegységet 700-800 m mélységben bauxitos, szenes üledékek fedik. A kutatók a medencét a bauxit és szénbányászat reménybeli területeként tartják számon.

A medencét eocén mészkő, oligocén homokkő, szarmata mészkő, pannóniai homok és agyag béleli. Felszíni előfordulásaikat korábban intenzíven bányászták, a homokot építkezésre használták, az agyagból téglát égettek (Telki, Páty).

A felszínt 1-15 m vastagságban pleisztocén lösz, homokos lösz és többszörösen áthalmozott, vályogos lejtőüledékek takarói borítják. Ezek a felszínek hordozzák a lakóházakat és ezekbe mélyülnek a pincék.

Madártávlatból

Budajenő völgyekkel tagolt, laza üledékekből álló hegylábfelszínekre, hegylábi lejtőkre, illetve a Budajenői - patak ártéri síkjára települt. Ha szűkebbre vonjuk horizontunkat, kirajzolódnak a falu csak látszatra zegzugos utcái. Hogy mikor és milyen sorrendben épült be a patakvölgy a XVII. századot követően, arról térképeken rögzített, korabeli katonai felmérések tanúskodnak.

Mi olvasható ki ezekből a térképekből?

l782. és l785. között már lakott hely volt a Pátyi utca domboldal felőli része, a Fő utca mindkét oldala, valamint a Kossuth Lajos utca páratlan oldala (az 1-es házszámtól a l7-esig). Állt az Öreg templom (a régi kápolna), a bencés rendház és a major egy-egy épülete. A Kálvária-dombon levő stációk alaprajza is be van jelölve.

1829. és l866. között kiépülőben volt a Kossuth utcai pincesor és a fölötte húzódó házsor ( a jelenlegi Kossuth L. utca 23-tól 41-ig ). A majorság tovább épült. A rendházat átalakíthatták. A Fő tér patak melletti oldalán két ház állt.

1872. és-1884. között a Fő tér és a Táncsics utca is szinte teljesen beépült.

Az 1885-ben készült első civil térképészeti felmérés helyrajzi számokkal jelölve, hiteles mérések alapján tüntette fel a falu eltérő hasznosítású földterületeit, az utakat, a hidakat, a felszíni vizek folyásirányát és medreit, a völgyeket, a beltelkeket, és az azokon álló építményeket, házakat. A táj egyes részleteit földrajzi nevekkel illették. Az igényes, esztétikailag is kiemelkedő értékű térképlapokról egy-egy kiragadott információ önmagában is érdekes. A 201-es beltelken például a bencés rendház épületegyüttesén kívül a díszkert alaprajzát is megörökítették. A 140-es helyrajzi számon ( a mai Fő u. Perbál felőli végén) szabályos partvonalú mesterséges tó és gondosan kialakított kert fedezhető fel. Az 1376-os Hrsz-ú ( mai Kossuth L. u. teresedése) és a 450-es Hrsz-ú (mai sportpálya) telkeken bányagödröket jelöl a térkép.

Vizeink

A térképlapok arról is tanúskodnak, hogy a falu gazdag volt vizekben.

A Budajenői-patak Telkiben ered és a Békás-, Benta-patak vízgyűjtőjéhez tartozik. A kis esésű, lassú folyású, ma már szerény vízhozamú patak kisebb-nagyobb kanyarulatokkal csörgedezett át egykoron a tájon. A patakvölgy élményéhez még negyed évszázaddal ezelőtt is hozzátartoztak a meg-megcsillanó kisebb-nagyobb víztükrök, tavacskák és a vizeket szegélyező kiterjedtebb nádasok A patakot két kisebb élő vízfolyás is táplálta, mára a Kálvária-hegy alatti patak teljesen kiszáradt, az úgynevezett zsíroshegyi mellékág medrében pedig alig folydogál a víz. A patakmedrek kiszáradása a bányászati tevékenységgel és a karsztvízszint csökkenésével is összefügg.

A Budajenői - patak medrét a 80-as években a teljes közigazgatási határon belül szabályozták. A Fő utcán túli vizenyős réteket lecsapolták és felszántották. A talajvízszint csökkenésével, valamint az intenzívebb műveléssel a nádasok növény- és állatvilága elszegényedett.

A Budajenői - patak eróziós völgye felől különböző mélységű és hosszúsági völgyek vágódtak a hegylábi lejtőkbe, a völgyeket erdős-ligetes facsoportok kísérik. Bőséges és hirtelen lezúduló csapadék esetén a hegységkeretből rövid idő alatt nagymennyiségű víz érkezhet a hegylábfelszínre, áradásokat okozva. Ilyenkor felértékelődik a mikrovízgyűjtők szerepe, hiszen a felszínen összegyűlő vizeket ezek a látszólag felesleges, máskor száraz árkok vezetik a patakba.

A bányászati tevékenység következtében a felszín alatti vízkészletek is elszegényedtek A falu ásott kútjai többnyire a talajvizekre és a forrásvizekre települtek.

A vízszint csökkenése, a közművek hiánya, a nagy mennyiségben felhasznált műtrágya együttes hatására a kutak vize elszennyeződött, elnitrátosodott , a 70 évektől emberi fogyasztásra már nem, vagy alig volt alkalmas.

Éghajlati jellemzők

A terület éghajlati típusát tekintve a meleg, mérsékelten száraz éghajlati körzetbe tartozik. Évi átlagos középhőmérséklete 9 Cº, a júliusé 19 Cº, a januáré pedig -1 Cº. A nyári napok száma átlagosan 65-70 (25 Celsius-fokig), a hőségnapok száma 10-15 nap (általában 30 Celsius-fokig). A nyári hőségnapokat a hegy-völgyi szél mérsékli. Az uralkodó szélirány északnyugati, de igen gyakori a nyugati széljárás is A fagymentes napok száma áltagosan 170-180 nap. A téli zord napok száma 10-16 nap (- 10 fokig). A napfénytartam összege 1950-2000 óra évenként; ez azt jelenti, hogy szomszédainkhoz képest valamivel több a verőfényes napok száma. Az évi átlagos csapadékmennyiség 550 mm. Jellemző a tavaszvégi és az októberi kettős csapadékmaximum és a nyárközépi, júliusi szárazság.

A domborzati viszonyokból következik, hogy a település környezetének sajátos mezoklímája és kedvező ökológiai feltételei vannak. Így például a hegységkeret erdővel borított felszínein a hőmérséklet kiegyenlítettebb. A dombtetőkön a gyakoribb légcsere miatt frissebb a levegő. A délies fekvésű hegylábfelszínek naposabbak, melegebbek, mint az északi, északnyugati fekvésű domboldalak. A megkapóan szép táji környezet, a kedvező természeti adottságok, a város közelsége miatt a község hosszútávon is ideális lakóhely.

Az élővilág

A környező hegységkeret eredeti növénytársulása a cseres-tölgyes erdő volt. Az erdészet, a fafeldolgozás, a vadászat valamikor sok embernek biztosított megélhetést. A fakitermelés következtében az erdőket sokhelyütt felváltotta a kaszáló rétek növényzete. A dombhátakat, a hegylejtőket, a medencefelszíneket mára teljesen meghódította a mezőgazdasági kultúra.

Napjainkban összefüggő erdőség a falu északkeleti határában található, a gyertyánosok, cserestölgyesek, bükkösök és a telepített fenyvesek foltokban váltják egymást.

A Budajenői - patak Perbál felé vezető részén a füzes maradvány kiemelkedő jelentőségű, a madarak és kisállatok biztonságos, nyugalmas fészkelő és búvóhelye. A perbáli országút melletti telepített serevényfűzes ma is a kosárfonók fontos "nyersanyagbázisa".

A kápolna körüli jól záródó gyep lágyszárú növényeivel, a nárciszokkal és a tavaszi hériccsel, természetvédelmi értéket is képvisel.

l978-tól a külterület jelentős hányada áll természetvédelmi oltalom alatt, a Budai Tájvédelmi Körzet részeként. A tájvédelmi körzetet l972-ben vadvédelmi célból hozták létre, l989-ig állami vadászterület volt. Korábban a Budajenői Éleskő 0,03 ha-nyi foltja is természetvédelmi terület volt.

A csereres-tölgyesek legnépesebb állatai a bogarak. A nagytermetű bogarak közül gyakoriak a futrinkák, a szarvasbogár, a nagyhőscincér, az orrszarvú bogár és a bársonyos gyászcincér. A lepkefajból annyi van a környéken, hogy tömeges megjelenésük időnkét megsemmisüléssel fenyegeti az érintett helyek lombkoronáit. Közismertek még a fürkészdarazsak és a fürkészlegyek. A pókok a lombkoronák, vagy a cserjék között feszítik ki hálójukat, a lomha kaszáspókok a kövek alatt tanyáznak. A hüllők közül a az erdei sikló már nem gyakori, de elvétve ma is látni belőle akár másfél méternyi hosszúságút is. Az erdei tisztásokon és az utakon figyelhetjük meg a lábatlan gyíkot, a közönséges zöld gyíkot és a fürgegyíkot.

A tölgyerdők ismert madarai a kakukk, a szajkó, a kis- és nagy fakopáncs, a nyaktekercs, a szén- és kék cinege, az erdei füle, a macskabagoly, az örvösgalamb és a fácán. Az egerészölyv az erdőszéli tisztások környékén vadászik. Itt költ a citromsármány és a tövisszúró gébics is. A bokrosabb területeken pedig a pinty és a vörösbegy.

A vadmacska valamikor az itteni erdő gyakori állata volt. A róka, az őz, a szarvas és a vaddisznó ma sem ritka, néha borzot is látni. A muflonból ma már nem sok akad, nem őshonosak errefelé. A telepített fenyvesek állatvilága szegényes, madarai közül a keresztcsőrű pintyet és fekete harkályt érdemes megemlíteni.

A gyeptársulások állatvilága a növények virágzásakor, tavasszal a legtarkább. A hangyák melegkedvelők, a kövek alatt tanyáznak. A hüllők közül megemlíthető a magyargyík, mely itt éri el északi elterjedési határát. A 6-7 cm hosszú fűrészesszöcskét, mint ritkaságot tartják számon. Gyakori faj viszont az ájtatósmanó és a mezei tücsök.

A patak környékén a békák, vízisiklók, a robajfajok közül a bagolylepke, a szemeslepke már csak mutatóban akad.

Élővilágunk korántsem olyan gazdag és sokrétű már, mint volt valamikor, de még ma is irigylésre méltó. Részben rajtunk is múlik, meg tudjuk-e őrizni ilyennek az eljövendő nemzedékek számára.

ingatlanhirdetes

Lap teteje